Pomeló, a citrusok anyakirálynője

2008. június 24.

Első látásra nem tűnt egyébnek, mint felfújt grefnek. A csomagolásnak szánt piros necchálóról pedig kölyökkorból sejlett fel holmi agyon nyúzott labdacsökevény. Nevét csak a pónilóra erősen koncentrálva bírtam megjegyezni, ebből is látszik, hányadán álltam én a pomelóval.

Ott álltam a standnál, forgattam a számban a szót. Aztán mint oly sokszor, tudatlanságom felett ismét győzött a kíváncsiság. Ütemesen váltakozó száj- és szemöldöklifting közepette benyúltam a pomelókupacba, … és persze megint mellényúltam. De ez csak otthon derült ki, hogy macska volt a zsákban. Zöld volt még a szentem, belül meg pöffedt, ezért nem csoda, ha fanyar, mi több keserű szájízzel maradtam.

Szidtam a deformált grapefruitját, fogadkoztam, többé nem veszek. Akkor még nem tudtam, hogy a citrusok királynőjéhez van szerencsém, akivel bánni tudni kell.

Nagyon úgy tűnik, hogy a pomeló vagy pummelo a citrusfélék közt is a legnagyobb, a legbecsesebb. Úgyhogy most azonnal visszaszívva a deformált jelző, és a hasonlítgatás. Valóban rokona a grapefruitnak, csakhogy a pomelo volt előbb, és belőle faragták a citrancsot. Hogy csak most jutott el hozzánk, arra az a magyarázat, hogy némileg kevés helyen termesztik. Nem olyan nagy kunszt megvenni, kereskedelmi ára olyan kilónkénti 7 lej.

  A pomeló – ahogy a rádiókban elhangzott (2008. május 19.)

Ránézésre meg nem mondani, de kultikus növény. Hazájában, a Távol-Keleten a Holdújévi ünnepek kísérő csemegéje. Nyersen, salátának fogyasztják, héját fűszernek használják, vagy lekvárt főznek belőle. Nem lehet rossz.

A pomeló íze a light-os fanyartól az édesig terjed. A különleges jelző mindenképp megilleti. Vásárláskor érdemes minél sárgásabbat választani, a szivacsos, egyébként könnyen leváló héj sajna nem sokat árul el a gyümölcs állagáról. A formája sem számottevő, lehet gömbölyű és körte alakú is akár. Fogyasztás előtt feltétlen mossuk meg, mivel elég messziről érkezik, és sokféle vegyszeres kezelésen esik át. Mikor kibontjuk, a fehér hártyát is érdemes lepucolni a gerezdekről, hogy még ízletesebb legyen. Az ehető gyümölcshús halvány, sárgásfehér vagy pirosas, és lédús. Ha fonnyadt és szikkadt, az azt jelenti, még nem ért be. A fanyarságán a rászórt cukor segíthet.

Ha csak zölden kapható, sebaj, otthon is lehet érlelni, hűvös helyen akár 9 hétig is eláll. Tápértékéből ez idő alatt sem veszít, mondanom se kell, mint minden citrus, ez is igazi vitaminbomba. Fogyókúrázóknak kiváló táplálékkiegészítő lehet. Koktélban sem utolsó, kóstoltam magam is, a Tropical Faste vagy a Pink Fruits alapja. Szerintem a pomelóval ilyen formában lehet végérvényesen összebarátkozni. Szerintem.

[Kosztolányi Kata]

Faparadicsom

2008. június 20.

A tamarillo nem olasz becenév. Faparadicsomnak is hívják, merthogy abból a növénynemzetségből való, csakhogy sokkal jobban hasonlít a húsvéti piros tojásra. S ezzel szinte mindent elmondtam ábrázatáról. Tehát: bordópiros, tojásalakú és -méretű, tapintásra kemény. A tökéletes példány fényes, hibátlan. Ilyet keressünk.

A tamarillot nem a nyuszinak, hanem az ősi perui civilizációnak köszönhetjük. Ma már másutt is megterem. Változatai is lelőhelyei szerint ismertek: az afrikai sárga, az indonéz piros, a portugál meg bordó színű. Utóbbi kerül az itteni standokra.

A gyümölcs birtokában az emberben könnyen felülkerekedik a szépérzék, szívesebben gyönyörködik, semmint kárt tegyen benne, azaz megegye.

De hát tartogatni nem nagyon lehet, pláne ha érett. A 6-8 fok körüli hőmérsékletet szereti.

Némi gyönyörködés után nekiveselkedtem. Azt tudtam, hogy mindenképp meg kell pucolni, mert keserű a héja. Meg vaskos is, úgyhogy megmetszettem, fél percre forró vízbe tettem, s könnyedén lehúztam róla.

Vagy mint a kiwit, úgy is lehet enni. Félbevágni, és kikanalazni belőle a gyümölcshúst. Ez narancssárga, apró fekete magokkal telepontozva. Az íze savanykás, tán a szilváéhoz fogható.

  A tamarillo – ahogy a rádiókban elhangzott (2008. június 18.)

Lekvárt lehet főzni belőle, vagy éppen befőttként tartósítani, de ízénél fogva szósznak, párolt köretnek is megteszi. Halak és szárnyas hús mellé talál nagyon. Kipréselve, édesítve üdítőitalnak sem utolsó.

Kész patika. Rengeteg ásványi anyag van benne, no meg A, B, C vitamin. Ebben kimagaslik a trópusi gyümölcsök közül. Meg is kérik az árát, 50 lej körül mozog kilója.

Ez itt a Best Zeller, ahol a zeller csak azért nem érvényesül, mert pechére nem egzotikum.

Keressék a boltban a húsvéti piros tojást, tamarillo felirattal. A paradicsom rokona megérdemli, hogy megismerjék.

[Kosztolányi Kata]

A mangosztán

2008. június 18.

A mangosztánt Buddha áldásának tartják a keleti népek. Miután behatóbban tanulmányoztam, rájöttem, miért. Azonnal elmondom, csak előbb az első benyomásokat osztom meg Önökkel.

A mangosztánt külseje alapján nem tenném ablakba: biliárdgolyó-nagyságú, épp olyan kerek is, lilásbarna és bőrszerű héja van. Ismertetőjele az égnek meredező száracska és négy formás csészelevél a feje búbján.

Amilyen jelentéktelen külsőleg, éppen annyira jótékony. Erről tanúskodik az eredetmítosz is. Buddha elefántháton járván az erdőt, megpillantotta és megkóstolta a még sosem látott gyümölcsöt. Rögtön felismerte gyógyerejét, megáldotta és a mennyország ajándékaként az emberekre hagyta. Azóta Istenek eledelének is nevezik a mangosztánt.

A mangosztánt gyógynövényként tartják számon, 138 féle tulajdonsága ismert. Eddig, mert még javában kutatják egészségügyi hatásait. A válasz feltehetőleg a benne található antioxidáns, úgynevezett xanton vegyületekben keresendő. Ezek ötször hatékonyabbak a C- és E-vitaminnál. Kész botanikai elsősegélykészlet, hihetetlen, de szinte mindenre gyógyír. Vérnyomás-, koleszterin-, lázcsökkentő, gombaölő és antibakteriális hatású, bőrbetegségekre, sebfertőzésekre, duzzanatokra, allergia ellen használják, javítja az emésztést, szorongásoldó, a szifilisz csodaszere, lassítja az öregedést, megelőzi az aggkori elbutulást, és a sort még folytathatnám.

Ennyi jótulajdonság hallatán, nem csoda, ha wellness-italokat és étrendkiegészítőket készítenek belőle.

  A mangosztán – ahogy a rádiókban elhangzott (2008. június 17.)

Egyébként meg nyersen a legjobb, édeskés-savanykás ízkombinációt kapunk, mikor beleharapunk. Mivel a bőre vaskos, célszerű megskalpolni, vagyis egy késsel leszelni a termésfal alját, és az így kapott kehelyből kiszedegetni a húst.

A gerezdekre oszlott belső rész tulajdonképpen egy szabályos magkoszorú, magok hóhefér köpenyekbe ágyazódva.

A mangosztán csak rövid ideig-óráig áll el. Konzerválni is lehet, de állítólag úgy sokat veszít aromájából. Akkor már inkább főzzük be szirupnak. Vagy lekvárnak, hacsak nem sajnáljuk az 50 lejt, ennyit ér kilogrammja. Ellenben csupán 15-20 percet kell rááldozni. Barnacukor és pár szem szegfűszeg kell hozzá – ezekkel összekotyvasztjuk a kimagozott cikkeket, majd üvegekbe töltjük.

Ez itt a Best Zeller, arra az esetre, ha unják a banánt. Ma a mangosztánnal barátkoztunk, s mint kiderült, egy példátlan gyógynövénnyel van dolgunk.

[Kosztolányi Kata]

Kicsi, zöld és ennivaló: limequat

2008. június 16.

A limequat idegenül cseng, de ha a családi körülményeit tisztázzuk, máris ismerősként üdvözöljük. „Szüleiben” a zöldcitromot és a kumquatot, azaz a törpenarancsot tisztelhetjük. A nagyrokonság ilyen értelemben a citrusok.

Mint egy népes család igen kicsiny tagjáról, elég keveset tudunk róla. No, nem mintha jelentéktelen lenne, nem. Kínai gyökerekkel rendelkezik, de ma már szinte minden földrészen termesztik. Dísznövényként is megállja helyét. A limequat attraktív és nagyon szívós.

Méretét a mamától, a koktélnarancstól örökölte, ez világos. Külsőleg és belsőleg azonban „tiszta apja”: vagyis sárgászöldes a bőre, édeskés, a lédús; magvas gyümölcshús pedig savanykás. Ugyanaz a furcsa kettősség, mint a citrusoknál általában.

Mondanom se kell telis-tele van C vitaminnal. Immunerősítő, sebek begyógyítására is alkalmas. Kutatások igazolják, hogy rendszeres fogyasztása csökkenti a rák kialakulásának esélyeit. A kozmetikában, a parfüm- és tisztítószergyártásban is előszeretettel alkalmazzák.

  A limequat – ahogy a rádiókban elhangzott (2008. június 11.)

Egészben is ehetjük, még csak le se kell hántani, s ha nem, szeletelve. A járatosak előszeretettel használják dekorálásra. És valóban, teríték, italok, desszertek díszítésére nyugodtan befoghatjuk: rettentően elegáns megoldás.

A limequat nyersen is isteni, de lekvárnak, befőttnek, lesózva savanyúságnak, kandírozva köretnek is kipróbálhatjuk. Megbolondíthatjuk csak úgy az ételek fűszerezését, a leveseket, teákat, salátákat. Ő a kistesó, akit mindig be lehet vetni… Bármilyen körülmények között helyettesíti a citromot, a lime-ot, és úgy teljes egészében a citrusrokonságot.

A rekkenő hőségben készítsünk limonádét belőle! Ha vendég jön, bármikor elővehetjük, mint szomjoltót. S ha már így állunk, akár meg is adhatjuk a módját. Vágjuk be X vagy kereszt alakba a minicitrom egyik végét, majd húzzuk le óvatosan a héját. Az így formázott virág a pohár szélére csíptetve alkalmi dísz lehet.

Ez itt a Best Zeller, arra az esetre, ha unják a banánt. Vagy a citromot. Mint elhangzott, az aprócska limequat kiválóan helyettesítheti. Hogy megéri-e a pénzét? Döntsék el Önök. 44 lej kerekítve, de csak néhol kapni. Megismerik könnyen, hiszen szakasztott olyan, mint a lime, avagy a zöldcitrom, csak pöttöm.

[Kosztolányi Kata]

A kumquat

2008. június 13.

A kumquat mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Azonnal felhívja magára a figyelmet, amint ott kelleti magát többedmagával ez a törpenarancs.

Le sem tagadhatná származását, valóban a citrusfélék közeli rokona. A szemet gyönyörködtető: mindössze 3-4 centiméternyi, formás aranysárga-narancssárga bogyó keletről származik, neve kínaiul annyit tesz, aranynarancs. Koktélnarancsként is szokták emlegetni, értelemszerűen tehát köze van a frissítő italhoz, de erről majd később.

A kumqatban az a jó, hogy szőröstűl-bőröstűl ehetjük, nem kell a hámozással vacakolni. Sőt, tulajdonképpen a héja az, ami kimondottan aromás. Belül, a lédús gerezdek meg savanykásak, hát ez a kettősség adja a jellegzetesen fanyar ízt. Az apró magok nem zavaró tényezők, ami furcsa tán, hogy egytől egyig zöldek.

Jó citrushoz illően természetesen tele van A és C vitaminnal. Kalcium-, foszforforrás is. Szóval erőt lehet meríteni belőle, hacsak nem sajnáljuk a 34 lejt kilójáért. Vásárláskor nézzük meg, hogy legyen feszes a bőre és hibátlan. Fajsúlyos példányokat keresgéljünk, és inkább odahaza pár napig érleljük szobahőmérsékleten. 1-2 hétig különösebb tápértékvesztés nélkül a hűtőszekrényben is eláll.

Aztán jöhet a kísérletezgetés. A kumquat felhasználása igen sokrétű: gyümölcssaláta, lekvár, kompót, leves, sőt likőr is készülhet belőle. Köretként is feladhatjuk, szinte minden húshoz – kacsasült, bárányhús, vadételek mellé is passzol.

A minigyümölcs jól mutat asztali dekorációként vagy koktéldíszként, netán alapanyagként. S ezennel fény is derült a titokra, avagy miért is hívják koktélnarancsnak.

  A kumquat – ahgy a rádiókban elhangzott (2008. június 10.)

A kumquat cukros szirupban eltéve kitűnő ételkísérő lehet. Ezt akár tanúsíthatom is. Nem bonyolult, és nem is időigényes elkészíteni: másfél bögre kristálycukrot kevéske vízben megfuttatok, ebbe a tömény oldatba forgatom bele a fél kilónyi, felkockázott gyümölcsöt, és vagy 20 percig főzöm. Ha kihűlt, üvegbe töltöm, és jégre vele. Sokáig kitart, hacsak rá nem járunk.

Ha még így sem tudunk betelni vele, dísznövényként akár örökbe fogadhatjuk, dézsában a teraszon is megél. A pompás gyümölcshozó ágak amerikai módra még karácsonyi díszként is szolgálatot tehetnek.

Ez itt a Best Zeller, ahol a zeller csak azért nem kap helyet, mert pechére nem egzotikum. Ma egy igen szimpi citrusféle, a kumquat, alias koktélnarancs ragadott magával. Kicsinyített mása a nagytestvérnek, színben, ízben is hasonlóságot mutatnak.

Legközelebb a citrom és a limequat közös vonásai várnak felfedezésre. Ugye velem tartanak?

[Kosztolányi Kata]

A kiwano

2008. június 12.

Minap bizarr külsejű növénybe botlottam a boltban. Ovális teste élénk narancssárga volt, világos pettyekkel és tüskék meredeztek ki belőle. Mintha egyenesen az űrből pottyant volna oda. A marslakóról kiderült: kiwano a neve, és tele van meglepetéssel. Nem elég, hogy a természet kibabrált vele a külsejét illetően, még identitása is zavaros. Gyümölcsnek látszik, vagyis annak adják el, pedig zöldség, pontosabban tökféle, azon belül is az uborkák közül való. Ha már ezzel tisztában vagyunk, azon nyomban felfedezzük a hasonlóságot például a dísztökkel. És más, nem feltétlenül ferde szemmel nézünk a kiwanora.
A tüskés uborkának, zselés dinnyének is csúfolt jószág őshazája a Kalahári sivatag, de hozzánk Izraelből jut el. Ára elég borsos, kilója 17-18 lej.

Nem harapott belém, így hát hónom alá csaptam a kis sündisznót. Arra gondoltam kajánul, hogy ha másra nem is jó, ijesztegetni a mit sem sejtő vacsoravendéget biztosan.

Nekem tehát roppant rokonszenves volt már első látásra. Hát még mikor otthon kettészeltem! A vastag, ámbár puha héj méregzöld belsőt takar, szép sorjában elrendezett, sűrűn lakott magházat. A kocsonyás, lédús terméshús jól beérett uborkára emlékeztet. De nem csak a látvány: az íze is! Vagyis semmi különös. Az éretlen banán jutott eszembe, melyet mondjuk megijesztettek pár csepp citrommal. Hát hogyha feltétlenül meg kellene határozni, mit érzek, savanykásnak mondanám, de csak a maga szelíd módján.

  A kiwano – ahogy a rádiókban elhangzott (2008. május 27.)

A héja ehetetlen, tehát elsődlegesen attól kell megszabadítani. Aztán vagy kimagoljuk vagy sem. Nyersen vagy salátának fogyasztható, kutyulhatunk belőle szószt is, ezt különösen halak mellé ajánlják. De pusztán ételdekorációnak is beillik.

Én úgy döntöttem, salátának készítem el, az kevésbé macerás.

Hosszában felvágtam és kikanalaztam belőle a csöpp békatanyát. Ezt a zselés cuccot joghurttal jó alaposan elkevertem. Só, bors és zúzott foghagyma került még bele. Majd a héjba visszatöltöttem, úgy tálaltam a salátát. A tüskés tálka igen dizájnos volt… és még csak ijedtségre sem adott okot.

Ha megkívánta a kiwanot, egyre vigyázzon: héja mindenképp narancssárga legyen, mert ha zöld vagy sárga, természetszerűleg éretlen, és az fölöttébb nem jó. A túlérettséget onnan lehet megállapítani, hogy kellemetlenül puha, és erjedt szagú. Ilyenkor szörnyen savanyú tud lenni. A tüskés ubi kb. 4-5 napig bírja a tárolást, szigorúan szobahőmérsékleten!

Ez itt a Best Zeller, arra az esetre, ha unják a banánt. Ma a kiwanoval barátkoztunk, a tüskés héjú gyümölcs valójában zöldség, a világ legnagyobb vadon termő uborkafájáról.

[Kosztolányi Kata]

A batáta

2008. június 11.

Ha létezik rusnya növény, na a batáta az az. Másnevén édesburgonya, de semmi köze a krumplinemzetséghez. Őgumósága a csicsókával sem tévesztendő össze. Én ezt az akadályt elég sikeresen vettem, lehet, mert tudok olvasni, és vettem belőle pár szemet. Megjegyzem, elég drágán vesztegetik, 9 lej kilója, viszont meg kell adni: kiadós.

A batáta a forró égöv alapélelmiszere, nálunk mégis egzotikumnak számít. Messze földön erjesztéssel alkoholt nyernek belőle, vagy lisztté őrlik. A természeti népek leveleit magzatelhajtásra használták. Már az aztékok is termesztették. Amit a zöldségstandon találni, az tulajdonképpen a növény gumóvá átlényegült, húsos gyökere.

A kifejezés maga, a batáta spanyol eredetű, az angolok innen kölcsönözték a burgonya szavukat jelölő potato-t.

Ismerősnek az amerikai filmekből tűnhet, tudják, amint csipsz formájában ropogtatják. Vagy hatalmas hálaadási pulykasült mellé tálalják. Némi romantika is belengi, ugyanis VIII. Henrik angol király lepényformájában eszegette, esküdni mert rá, hogy javul tőle a szerelmi élete. El is fogyasztott hat feleséget…

Kívülről egy meglett, hosszúkás krumplihoz hasonlít. Héja fehéres-sárgás színű lehet vagy mély lila. A biztonság kedvéért inkább közepes méretűeket válasszunk, mert a nagyobb példányok fásak lehetnek. Az se jó, ha puha, fonnyadt vagy csírás. Csak pár napig áll el, hűvös helyen.

Igénytelen külseje ellenére nagyon jóravaló zöldség. A batáta valódi szénhidrát- és vitaminraktár, magas a karotin- és fehérjetartalma. Azt mondják, egészségesebb még a spenótnál és a brokkolinál is. A hosszú élet titka benne rejlik valahol – tudományos ismeretek támasztják alá, hogy késlelteti az öregedést, mint ahogy azt is, hogy megelőzi a gyomorrákot.

  Ahogy a rádiókban elhangzott (2008. május 22.)

Neve alapján édeskés ízre számítottam. De ez annál is több. Krémes, tömény, nagyon testes. A sütőtök és sárgarépa furcsa keverékére emlékeztetett. Mivel mindkettőt imádom, nekem nagyon bejött.
Szerencsére könnyen boldogultam vele. Egy interneten talált receptet próbáltam ki. Előkészíteni ugyanúgy kell, mint a krumplit, vagyis megmosni és meghámozni. De elég csak átdörzsölni a héját. Sütve, főve, pépesítve, köretnek vagy édeskés mivolta miatt desszertnek is kiváló. Elrontani nem nagyon lehet.

Nos, az én két szem édesburgonyámból köret lett. Nem vesződtem vele sokat. Héjában megfőztem, jó puhára, majd meghámozva, felkarikázva serpenyőbe vágtam, és csemegekukoricát adtam hozzá. Némi fűszer, tálaláskor pedig rámorzsolt vajszeletkék.

Főzöcskézés közben végig egy rögtönzött dalrészlet járt a fejemben: Hákuná bátátá. Vagyis: ezzel az eledellel minden rendben.

[Kosztolányi Kata]

A rambután

2008. június 4.

Van egy gyümölcs, ami leginkább fröccsöntött, szőrös epret megformáló kulcstartóra hasonlít. Ne nézzenek rám bután – mondhatná a rambután. Nagyon messziről, Dél-Kelet Ázsiából származik, és odahaza, ha épp nem majmok dobálóznak vele, előszeretettel eszegetik a népek. Úgy képzeljék el, mint a vadgesztenyét, kb. akkora és élénkpiros szőrös burka van. Tudományosan ezt úgy mondják, hogy horgas, hosszúkás, puha tüskék borítják. Malájul a rambut szőrt, hajat jelent, innen a név. Irtózatos külseje ellenére a kis szörnyszülött teljesen ártalmatlan.

Mielőtt nekiesnénk a rambutánnak, a bundáját le kell valahogy segíteni. Mi sem egyszerűbb, a rugalmas, gumiszerű héjat késsel felhasítjuk, és könnyedén leválasztjuk a burkot. Elénk tárul a zselés, gyöngyfehér terméshús, meg a beleágyazodó mandulaalakú mag. Előbbit megesszük, utóbbit kidobjuk. A lecsupaszított szőlőre emlékeztető rambután-bél íze savanykásan édes, és a cseresznyéhez hasonlóan ropogós. Ha jobban kutakodunk, a szőlő, a sárgadinnye, a szamóca vagy a citrom ízét kiérezhetjük belőle.

Sok-sok C-vitaminnal, kalciummal, káliummal és foszforral van teli. A hámozott, kimagozott rambutánt cukorral befőzve kiváló desszertnek, de dzsemet, zselét is készítenek belőle. Szerény véleményem szerint, mi csak maradjunk a hecserlinél, a rambutánlekvár ugyanis nem valami olcsó mulatság: a gyümölcs kilója 50 lej körül mozog.

  A rambután – ahogy a rádiókban elhangzott
(2008. június 2.)

A mag íze keserű, nyersen enyhén mérgező, ezért pl. a Fülöp-szigeteken megpörkölik, úgy fogyasztják. Amúgy meg faggyútartalma miatt szappan és gyertya kiváló alapanyaga. Gyökeréből láz- és fejfájást csillapító főzetet készítenek.

Nálunk valószínűleg nyersen fog hódítani. Már ha egyáltalán lesz merszünk venni és gusztusunk enni belőle. Mindenesetre egyszer legalább érdemes megkóstolni, már csak azért is, hogy ne haljunk meg bután.

Ez itt a Best Zeller, arra az esetre, ha unják a banánt. Most már világos, hogy mi a rambután: nem gáz, sokkal inkább gyümölcs, mégpedig a javából. Piros, szőrös héjáról ismerszik fel, melyből ki kell hámozni.

A rambutánt másképp hamis licsinek is nevezik, úgyhogy illik a tesóval is megismerkednünk. A kínaiak odáig vannak érte, ha legközelebb velem tartanak, megtudhatják, miért.

[Kosztolányi Kata]

A mangó

2008. június 4.

Vegyem? Ne vegyem? Valahogy ilyen tanácstalanul méregettem a mangót. A hideg is kirázott, mert óhatatlanul az az émelyítően édes üdítőital jutott eszembe, melyet hajdanán ún. mangólének álcáztak, mi meg előszeretettel szürcsöltük. Akkor, ott, szívószállal a szánkban honnan is sejtettük volna, hogy minő kultikus egy növény ez.

Mangóföldön, Indiában nagy tiszteletnek örvend a gyümölcs. Számos legenda övezi, ami nem csoda, hiszen már több ezer éve termesztik. A Nap leánya. Egyszer régen, nagyon régen a királyt annyira elkápráztatta egy aranylótusz, hogy beleszeretett. Ám egy bosszúszomjas boszorkány elégette a gyönyörű virágot. A hamuból mangófa sarjadt, és hogy, hogy nem: a király abba is beleszeretett. A termésből egyszer csak előlépett Surya Bai, a Nap leánya, aki ott rejtőzködött a gonosz boszi elől. Egy mítosz így őrzi a mangó születését.

A hindu hitvilágban a bölcsesség és a szerelem szimbóluma. A teremtés istene, Pradzsápati megtestesítője. Az indiaiak úgy tartják, a mangóban élnek tovább az elhunytak szellemei. A vallási szertartásokban a mai napig helye van.

A gyümölcs Amir Khusrau 16. századi török költőt is megihlette, ezt ő írta:

A mangó a kert büszkesége,
Hindusztán legfinomabb gyümölcse.

Finomnak valóban finom. A csonthéjas gyümölcs íze akár az őszi baracké. Ami sokkal megkapóbb, az az erős, fűszeres illata, mely semmi mással nem téveszthető össze. Külsőleg egy sokszorosan felnagyított szilvának néz ki. A hosszúkás, kissé lapított termés csücskén helyes csőröcske éktelenkedik. Héjának sok színváltozata van, a sárgától a zöldes-pirosig. Tapintásra puha, mint az érett banán. Vásárlásánál ügyeljünk arra, hogy ne legyen kőkemény, engedjen kissé az ujjak nyomásának. A beérett gyümölcs legbiztosabb jelei mégis a hátán található sötétebb foltok. Túlhaladott állapotában szappaníze van.

A mangót, épp erős illata miatt, nem tanácsos más gyümölcsökkel együtt tárolni. Hűtőszekrényben is csak 1-2 napig szabad tartani, ugyanis az érlelődés során etilént bocsát ki. Ha már megbontottuk, csavarjuk fóliába és úgy tegyük hidegre.

  A mangó – ahogy a rádiókban elhangzott (2008. május 29.)

Nem is gondolnánk, milyen sokoldalú növény. A bő levű, kénsárga terméshús egymagában is jó falat, de megbolondíthatjuk vele a gyümölcssalátát, a bólét, kompótot, lekvárt készíthetünk belőle, pépesítve krémnek, sörbetnek is megteszi. Szeletelve, sózva, ecetes lével nyakon öntve kitűnő savanyúság. Sőt: fűszeressége miatt, őrölt formában ételízesítőnek is használják a mangót. A leghíresebb és legspecifikusabb étek, ami készül belőle odahaza, az az indiai chutney (csatni), egyfajta pikáns mártásféle.

A mangót mindenekelőtt, de főleg mert szíjas a héja, meg kell hámozni. És ez a munka könnyebbik része. Belsejében ugyanis tetemes, szőrös mag nyújtózik, amit elég nehéz eltávolítani. Úgyhogy célravezetőbb hosszában kettévágni, úgy lefejteni a magról az amúgy vaj-puha gyümölcshúst.
A mangó beltartalmilag igen értékes. Felsorolni nehéz lenne, egy biztos: felér egy mázsa gyógyszerrel. Jótékony hatással van a szívre, valamint csökkenti a koleszterin szintet. Vízhajtónak sem utolsó. Bárminemű folyadék fogyasztása egy darabig kerülendő mangóevés után, mert a gyomor bánja. A kétórás tilalom a konzervre is érvényes.

Ez itt a Best Zeller, ahol a zeller nem érvényesül, de csak azért, mert nem egzotikum.

Remélem a mai műsor meghozta gyümölcsét, azaz kedvüket a mangóhoz. Az erős illatú, mézédes trópusi növényhez mostmár konzervnyitó se kell, gyümölcsalakban kapható. Nem egészen 3 lej darabja. Legközelebb a rambutánnal ismerkedünk. Ne féljenek, nem gáz.

[Kosztolányi Kata]